No items found.
A művész hálószobája, mint valamennyi lakórész, megőrizte a művész eredeti berendezkedési módját. A falakon látható képek az intimebb emlékek hordozói: személyes emlékeiről, utazásairól, kapcsolatairól összegzően fogalmaz.
A közel két évtized párizsi tartózkodásnak az első világháború vetett véget, hazaköltözött és Somogytúron telepedett le. A vidéki élet miliője, a termékeny közeg által még szorosabban fonódott össze a falu életével. Témáinak tárháza nem változott, inkább kiszélesedett. Nem csupán ünnepi pillanatokat, hanem fárasztó munkájukban is ábrázolja a falu népét, a parasztokat. Tájképein a szülőföld vidékét minden évszakban megörökítette, különösen vonzóak a gyengéd érzelmességgel megjelenített téli falurészletek.
Művészete a valóságtól soha nem szakadt el, végtelen műgond és lelkiismeretes munka jellemzi. Képeinek alapja mindig a tárgyilagos rajz. Alkotásaiban törekedett a látottakat visszaadni primer módon és szándékkal. Későbbi alkotásai, különös tekintettek a tájképire és az impresszionista frissességű külföldi utazásokon során készült alkotásokra nincs a rajznak már uralkodó szerepe, ezen művekben a szín és a folt válik uralkodóvá. Termékenyítő impulzusokat kapott a művész, bejárta Itáliát, Szicíliát, Tuniszt és Spanyolországot. Megismerte azok természeti adottságaitól. A részletezés elmarad már a festményeken, Lyka Károly írja: „a szín nem a tárgyak bőre többé, hanem jelenség”.
A művész hálószobája, mint valamennyi lakórész, megőrizte a művész eredeti berendezkedési módját. A falakon látható képek az intimebb emlékek hordozói: személyes emlékeiről, utazásairól, kapcsolatairól összegzően fogalmaz.
A közel két évtized párizsi tartózkodásnak az első világháború vetett véget, hazaköltözött és Somogytúron telepedett le. A vidéki élet miliője, a termékeny közeg által még szorosabban fonódott össze a falu életével. Témáinak tárháza nem változott, inkább kiszélesedett. Nem csupán ünnepi pillanatokat, hanem fárasztó munkájukban is ábrázolja a falu népét, a parasztokat. Tájképein a szülőföld vidékét minden évszakban megörökítette, különösen vonzóak a gyengéd érzelmességgel megjelenített téli falurészletek.
Művészete a valóságtól soha nem szakadt el, végtelen műgond és lelkiismeretes munka jellemzi. Képeinek alapja mindig a tárgyilagos rajz. Alkotásaiban törekedett a látottakat visszaadni primer módon és szándékkal. Későbbi alkotásai, különös tekintettek a tájképire és az impresszionista frissességű külföldi utazásokon során készült alkotásokra nincs a rajznak már uralkodó szerepe, ezen művekben a szín és a folt válik uralkodóvá. Termékenyítő impulzusokat kapott a művész, bejárta Itáliát, Szicíliát, Tuniszt és Spanyolországot. Megismerte azok természeti adottságaitól. A részletezés elmarad már a festményeken, Lyka Károly írja: „a szín nem a tárgyak bőre többé, hanem jelenség”.
